Szövetkezés a csapatban

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Miután elváltak egymás ajkaitól,beállították a telefont ébresztőre,reggel hajnali háromnegyed hatra.
-Amúgy azért időzítettem ilyen korán,hogy menjünk el ketten,mert akkor még senki sincs fent,és nem akarok az egész osztály előtt elmenni az erdőbe,mert akkor beköpnek...És nem szeretném,ha az osztályfőnökünk tudna a kapcsolatunkról először..Azért az egy kicsit nagyon gáz lenne..-mondta Jong Up.
-Mrs.Moon és Mrs.Lee kérem be önöket az irodámba!A gyerekeik olyanokat tettek,amik elég személyes dolgok!Mondják,ezt megengedhető?Az érettségi előtt egy évvel a tanulásra kell koncentrálni!Különben,ez amúgy is egy tanulmányi kirándulás...!-utánozta Ra Ra krákogó hangon Mrs.Park-ot,az osztályfőnöküket.Jong Up felnevetett,majd visszafeküdt,és karját a tarkója alá téve kérdezősködött:
-Ra Ra mit gondoltál akkor,amikor a Stand By Me koreográfiás feladatnál téged választottalak,meg ami a próba teremben történt?Én nagyon élveztem.
Nem érkezett válasz.Jong Up könyökölt,majd látta,hogy Ra Ra az igazat álmát alussza olyan öt perce.Felsóhajtott,majd adot egy puszit a homlokára:
-Nélküled semmit sem érek Ra Ra!Szeretlek,jó éjszakát!-mondta romantikusan.Nem volt sok értelme fent maradnia,ha csak nem akarta Zelo álmában is aktív dolgait hallgatni.Betakarózott a pléddel,és Ra Ra derekát átölelve aludt el.Feje a barátnője vállán pihent,mindketten álomba merültek,ahogy a többiek is.Mivel az eredeti felállás szerint Jong Up és Zelo egy sátorban alszik,Dara és Ra Ra is,és Yong Guk meg Chae Rin külön egyszemélyes sátrakban,de ez változott.Yong Guk a következő ötlettel állt elő:
-Dara,kérlek segíts Zelo cuccait elvinni az egyszemélyes sátorba,addig én megemelem,és átviszem oda,oké?-utasította,majd Dara segítőkészen átemelte a másik sátorba Zelo cuccait,Yong Guk pedig megemelte egy sóhaj közepette,és átvitte a másik helyre,de amikor letette Zelo-t halálosan megijedt.A mit sem sejtő fiú nyugodtan fordult egyet,majd halk szuszogás közepette sejtelmes hangokat hallatott.
-Ez csak nem..?-nevetett Sandara a hasát fogva.
-De bizony Dara,ő alvás közben engedi szabadra a felesleges szeleit!-mondta komolysággal Yong Guk,és vállat vonva helyet foglalt az újdonsült helyén.Dara is bement mellé,majd kételkedett:
-Hé,oppa,én ma hol aludjak?Mert Chae Rin és Zelo külön helyeken alszik,gondolom Ra Ra és Jong Up is el van..-gondolkozott.
-Mégis mire gondoltál?Uram atyám.Hát aludj mellettem!-jelentette ki nagy magabiztossággal a fiú.Sandara kicsit tétlenkedett,de végül belement a dolgokba.Befeküdt Yong Guk mellé,és kiskifli-nagykifli pózban voltak egymás mellett.Chae Rin kényelmesen aludt,Zelo alvása is törhetetlen volt.Szerelem izzott a levegőben:Jong Up és Ra Ra egymás vállán feküdtek,míg Yong Guk és Sandara egymás derekát átkarolva szunnyadtak.Az éjszakai égbolton gyönyörűen ragyogtak a csillagok,ám kint annál hűvösebb lehetett az időjárás.

Összefonódott szálak II.

Egyből elszakadtak egymástól,mikor Jong Up kimászott a Zelo-val közös sátrukból,hogy megnézze Ra Ra-t.Benézett,de látta,hogy Chae Rin ott beszélget vele,és zavartan habogott:
-Ra Ra ne beszélj már olyan hangosan,...mert,..mert azt mondtam!-szólt hamisan,mert igazából csak magát akarta kimenteni.Visszament a sátorba,lerogyott,és a telefonjával bepötyögött egy üzenetet Ra Ra számára:

Ra Ra sürgősen együtt kell lennünk!Valahogy össze kellene kerülnünk,de sürgősen..Még csak hét óra van,de ma még nem csináltunk semmit azon kívül,hogy köszöntünk egymásnak,meg Yong Guk hyung-ot,és Dara-t nyugtattuk,most Zelo is mással van elfoglalva...Kérlek szépen Lee Ra Ra! T__T

Ra Ra mosolyogva olvasta a sorokat,de nem kellett semmit cselekedniük,mert Chae Rin átment a saját,egyszemélyes sátrába,és szabad lett a terep.Sejtette,hogy Yong Guk,és Dara is romantikáznak,ezért
mindenki elfoglalt volt.Zelo is magában szórakozott.

Jong Up!Gyere,itt a mi időnk..;3 Chae Rin magától elment,el is köszönt,szóval,nem lesz semmi!Várlak :)

Nem sokat váratott magára Jong Up,már a szomszédos sátorban volt.Ra Ra elmerengve nézte a telefonját,ám amikor észrevette,hogy a barátja ott van,kiáltott egyet:

-Oppa...!-de Jong Up befogta a száját,hogy ne hallassanak gyanús neszeket.
-Itt vagyok,vártál már?-nevetett könnyes szemekkel,miközben a hasát fogta.
-Igen...Amúgy mit csináltál egész nap?Alig beszéltünk..-szomorodott el Ra Ra.
-Hát,Zelo idegeit nyugtattam,szétválasztottam ezt a két bajkeverőt,és rád vártam.Te?
-Én?Sandara idegeit nyugtattam úgyszintén,és Chae Rin társaságában beszélgettem,és rajtad járt az eszem.-mondta Ra Ra,miközben Jong Up a karját a barátnője nyaka alá csúsztatta,így kényelmesen feküdtek.
-Hmm...Mit szólnál,ha együtt aludnánk?Yong Guk és Dara is elvannak,Zelo és Chae Rin is már lassan szunyókálnak...Kérlek szépen Ra Ra!-nézett bociszemekkel rá Jong Up.
-Hm,elég vicces!Annak ellenére,hogy körülbelül három napja tart a kapcsolatunk,máris megragadod a lehetőséget.-tűnődött hangosan Ra Ra.
-Jól,van köszönöm szépen a megértő válaszodat,akkor megyek vissza Zelo-hoz,és hallgatom,ahogy álmában pukizik,mint tavaly,és a nyálát csorgatja,úgy kell tőle elhúzódnom!Szia!-sértődött be Jong Up.
-Zelo pukizik?Álmában?Na akkor itt a helyed,nem akarom,hogy megfulladj!Oppa,gyere vissza!-mondta már kissé sírva Ra Ra.
Jong Up szó nélkül vissza fordult,és betakarózott a barátnője mellett.
-Oppa itt van,és veled tölti az idejét!Viccelsz,azt hitted,hogy komolyan itt hagylak?Nem,annál te értékesebb vagy.Meg a fingtól is.Neked finom illatod van.Ja,és nem mellesleg fázok.Úgyhogy közelebb jövök!-suttogta Jong Up Ra Ra fülébe.
-A fingtól többet érek!Istenem Jong Up,miért nevettetsz meg?Miért vagy ilyen vicces?-csapkodott a levegőben a vidám lány.
-Az igazság humoros?Oké.Hiszek neked,de ha tudnád miket éltem át az előző osztálykiránduláson...Hozzád legalább oda lehet bújni,szeretgetni..-folytatta 
Jong Up továbbra is.
-Na gyere ide,itt biztonságban vagy!Te kis aranyos,Jong Up.-biztatta Ra Ra.
A fiú nem szólt semmit,csak odabújt barátnője karjai alá,és halkan szuszogott.Érezte,ahogy Ra Ra szíve nagyokat dobban,és ő is jól érzi magát.Végül Ra Ra Jong Up ölében feküdt,és a másnapot tervezték:
-Mi lenne,ha holnap hajnalban kimennénk az erdőbe ketten?Egy gyors,természetes randi...-mondta Jong Up.
-Jó,remek lenne egy kis friss levegő,akkor holnap hatkor indulunk?-szőtte tovább a terveket Ra Ra,miközben Jong Up-ot szorongatta.
Barátja nem válaszolt semmit,csak bólintott,ami belegyezésnek számított.Válaszul megcsókolta,hosszan,igazi érzelmekkel.Egyértelmű volt,hogy ma este nem szakadnak el egymástól.

Összefonódott szálak

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Dara még fél percig volt maga alatt,majd a háttérben folyó dolgokról érdeklődött,miután elszakadt Yong Guk-tól,de még mindig egymás mellett álltak:
-Hé,oppa,miért verekedtél össze Zelo-val?
-Hát ez hosszú sztori.Gondolom nem akarod,hogy évekig meséljek.A lényeg,hogy megleckéztettem.-mondta határozottan.
-De,kérlek mondj igazat,mert akkor miért hívtál félre,és miért öleltél meg,azt meg pláne nem vágom,hogy miért verted szét Zelo-t?Nagyon rejtélyes vagy.-puhatolózott Dara.
-Hé,Sandara,Yong Guk,gyertek enni sütögetünk!-kiáltotta Jong Up,Yong Guk felsóhajtott,és maga elé mosolygott,hogy nem kellett magyarázkodnia.Gyorsan loholtak,ahol már mindenki a tűz körül ült,és az ebédjüket készítették.Zelo komoly arccal forgatta a nyársát a tűz fölött,és az ellensége is minél távolabb igyekezett ülni.Sandara helye Yong Guk mellett volt,míg Ra Ra és Jong Up vidáman szemezgettek,de alig észrevétlenül.Chae Rin is vidám volt,egyedül Zelo arca volt elkenődött a szeme alatt egy hatalmas lila folttal.Morgott egyet,felkelt,és elment az erdőbe sétálni.Egyedül.Csak rugdosta a köveket,végül felmászott egy alacsonyabb fára,és onnan szemlélte a leveleket,ahogy lehullanak.Elég bent volt már,és csak a felsőjén díszelgő feliratokat bámulta.Szomorúan nézett a távolba,és egy ember alakra lett figyelmes.Ijedtében leesett az őt tartó ágról,és beütötte a derekát,háttal landolt az avarba.
-Hát te?Ki vagy?-mondta csillagokat látva.
-Én vagyok az,Dara,csak visszahívlak a helyre,mert már kezd sötétedni,és el nem tudtam képzelni,hogy mit keresel itt már vagy kettő és fél órája!Hallod,menjünk vissza!-mondta a lány,és Zelo kezét megfogva segítette feltápászkodni.
-Tessék,itt a telefonom!Nézd meg,miket írtam!-nyújtotta át az androidos készüléket a srác.
-Nem kell,hagyj!Csak nem akarom,hogy összetalálkozz valami vadállattal,mert rendes vagyok,ezért hívtalak vissza!Itt a telefonod!-dugta vissza Zelo zsebébe.
Csöndben sétáltak vissza,és amint visszaértek a helyre,érezte a többi csapattag,hogy feszült a hangulat.Sandara bemászott a sátrába,és a fülhallgatóját feltéve elszunyókált hosszú időre.Ra Ra mellette volt,aki naplót írt.Közel két órája csend volt a csoport tábora körül,beköszöntött az este.Nagyon éhesek voltak,a nyársalós étellel nem igazán laktak jól.Chae Rin az erdőbe ment fáért,aki közben Ra Ra-t elhívta segítségül.Jong Up és Zelo a sátorban fagyoskodtak,és a Kpop legújabb információiról beszéltek.Azon gondolkoztak,hogy a fociban ki a legjobb,hányták-vették a világ sport eseményeit.Annyira belemerültek a témába,hogy azt is alig vették észre,hogy a lányok visszaérkeztek,és ők is témát nyitottak a szomszédos sátorban.Sandara a lányok sátra mögött gubbasztott a sötétben,és sírt.Halkan,a kedvenc párnáját ölelgetve.Yong Guk miután kész lett a tűzrakással,odament a sátor mögé,és szó nélkül a tűz köre ültette Darát,szorosan maga mögé.A lány belül úgy érezte,hogy szégyen,hogy ezen rágódik,pláne Yong Guk előtt.A tűz melegítette a lábukat,Yong Guk a kezét Dara vállára téve fejezete ki a lány iránt érzett gondolatait.
-Sandara figyelj,tudom,hogy volt még egy befejezetlen ügyünk ebéd előtt.Csak azzal akartam folytatni,hogy,mit szólnál,ha a....ha a....ha a barátnőm lennél?-nyögte ki nagy nehezen.
Mielőtt a lány választhatott volna,mögé lopózott,és átölelte hátulról,a fejét Dara vállán pihentetve.
-Akkor mit szeretnél?-folytatta a srác.
-Ha komolyan gondolod,és márpedig úgy érzem,akkor igen,beleegyezek!-szorította magához egy forró öleléssel Yong Guk-ot,aki lágyan megcsókolta.
-Látod,ilyen komolyan gondolom!-búgta romantikusan,és megint megölelte,a kezét átfonta Sandara derekán,és így romantikáztak tovább,ketten.

Kiszámíthatatlan eset

Kicsengettek,és a két legjobb barátnő,Ra Ra és Sandara szinte egymás nyakába ugrottak.
-Még három óra,eltelik a nap,és sátorozás!Ez az unnie!-kiáltott Ra Ra.
Olyan boldogak voltak,hogy egész nap le se lehetett vakarni a mosolyt az arcukról.Ebédnél is boldogan majszolták a pizzát,és könnyen itták a kólát.Beültek az utolsó órára,ami irodalom volt.Figyeltek,de ettől függetlenül még mindig vidámak voltak.Lepörgött a 45 perc,és vágtattak a kollégium felé,hogy a bőröndöt összekészítsék,és készüljenek a holnapra.Kis tükör,kedvenc alvópárna,pizsama,minden bent volt.Este valószínűleg hamar elaludtak,és reggel nyolckor már ott állt az egész tizenegyedikes diák.Névsorolvasás után mindenki felpakolt a buszra,és indulhatott a sátoros túra.Egy órás úton voltak,mindenki kényelmesen hallgatta a zenét,és beszélgettek.
-Hé Dara,takarnál egy kicsit?Nem akarom,hogy a tanárnő meglássa,hogy itt nyomogatom a telefonom,miközben ő dumál!-szólt Zelo.
-De,segítek neked!Ide terítem a felsőmet,meg akkor jobbra hajolok!Szívesen Zelo!Egyébként kinek írsz?-kérdezte suttogva.
-Ja,a barátnőmnek írok e-mailt!-susogott a fiú.
Sandara nem adott választ,csak széttépte a chips zacskóját,ami már üres volt.Térdét az állához tette,és a mackó fölsőjébe nyomva fejét elkezdet sírni.
Ra Ra csak akkor vette észre,amikor megérkeztek,és Dara a felsőjét a szeme elé téve jött le a buszról.Nem tudott semmit mondani,mert a tanárnő közbe avatkozott:
-Hé mindenki,figyelmet!Csoportokra osztalak titeket,ami azt jelenti,hogy a táborotok egymástól 30 méterre lesz!Első csapathoz tartoznak:Bang Yong Guk,Choi Zelo,Sandara Park,Lee Ra Ra,Moon Jong Up,és Kim Chae Rin!Menjetek arra a tisztásra,és kezdjetek lepakolni!-utasította az osztályfőnök.Feszült volt a hangulat,Ra Ra és Dara egymás mellett ballagtak,és kijelölték a helyüket.
-Ra Ra és én elmegyünk fát gyűjteni,oké skacok?-mondta Jong Up.
Békésen elmentek az erdőbe,és egy-két ágat már fogtak,amikor zajra lettek figyelmesek.Ledobták az összegyűjtött anyagot,és a táborhelyre futottak.A felállított sátrak között verekedés folyt.Zelo és Yong Guk balhéztak össze.Sandara a sátrában sírt,Chae Rin pedig próbált segíteni a béke érdekében.Jong Up azonnal szétválasztotta a két balhézó osztálytársát,és közbeszólt:
-Mi folyik itt emberek?!Szeretném hallani!-szólt keményen.
-Ez a kis szemét azt hiszi,hogy szórakozhat!-kiáltott indulatosan Yong Guk.
-Ez a bolond meg azt sem tudja mi van,csak szét akar verni!-mondta a karját fájlaló Zelo,aki közben egy zsepiért nyúlt,hogy letörölje a vért a szájáról.
-Te rohadt!Mit képzelsz?Choi Zelo,halott vagy!-ordította Yong Guk,és sípcsonton rúgta a gyengébb társát,aki a földre rogyott.Eközben Ra Ra a barátnőjét nyugtatta,és Chae Rin is adott neki vizet,hogy megnyugodjon.
Lecsillapodtak az indulatok,és a "vezér" fiú kihívta Darát a sátorból,aki lassan koslatott utána.Sandara még mindig a kezében forgatott egy zsebkendőt,és hirtelen megálltak:
-Sandara!Jól vagy?Mi a gond?Ne félj!Zelo nem olyan ember,akivel érdemes foglalkozni!Maradjon meg csak a kis csajszikájának!Ne félj,vigyázok rád!-mondta Yong Guk romantikusan,és magához szorította Sandarát,miközben a hátát simogatta,és hagyta,hogy a lány kisírja magát.

Visszarázódás

Kis idő múlva a fiatalok már Ra Ra házánál voltak,és Jong Up elbúcsúzott tőle:
-Szia Ra Ra!Akkor majd este találkozunk a kollégiumban!-mondta,majd adott neki egy puszit,és haza felé vette az irányt.
Ra Ra teljes tudatlan állapotban  tért vissza a lakásukhoz,és pont akkor jött be,amikor már mindenki reggelizett.
-Szia Ra Ra!Gyere,reggelizz velünk te is!Mondta Bae Chan,hogy elmentél egy kis reggeli futásra.Minek köszönhetjük ezt a fittséget?-kérdezte az anyuka.
-Tudod anya,most lesz majd holnap a Cooper futás,és arra edzettem egy kicsit.Meg láttam,hogy nem vagytok fent,mondom kikapcsolódok egy kicsit!-mentette ki magát Ra Ra.
-Helyes gondolkozás lányom!Így sokkal erősebb és egészségesebb lehetsz,miközben kikapcsolódsz!-gratulált az apukája.
Ra Ra egy sunyi mosolyt varázsolt az arcára,miközben elmajszolta a reggeli salátás szendvicsét.Legurította a teát,és felment a szobájába.A nap további részét egyedül töltötte,kivéve az étkezéseket.Közeledett az este,már hat óra volt.Ra Ra búcsút intett a családjának,és visszatért a kollégiumba egy újabb kemény hétre.Felszállta metróra,és izgatottan figyelte,ahogy a sötét alagútból kiértek,és már ment is a buszhoz,ami három megálló után az iskola elé vitte Ra Ra-t.Kíváncsian tolta a bőröndjét a kollégiumba,elkérte a portán a szobakulcsukat,és kipakolta a szekrénybe ruháit,és újra berendezkedett.Ra Ra a bepakolás közepette hallott egy hangot,és rögtön az ajtó felé sétált:
-Szia Ra Ra,annyira hiányoztál!Hogy telt a hétvégéd?-üdvözölte Sandara.
-Hello Dara!Nagyon kellemesen éreztem magam,tudod,felköszöntöttek,meg ilyenek!Hogy utaztál?-kérdezett vissza Ra Ra.
-Izgalmasan,nagyon izgalmasan.Képzeld,vagyis szerintem tudod,hogy esett az eső,mert nagyon hűvös van,ráadásul ónos eső.Ahogy leszálltam a buszról,majdnem pofára estem,de valaki megfogott.Szerinted ki?!Ki más,mint Bang Yong Guk!És mondta,hogy vigyázzak magamra,meg hogy holnap látjuk egymást.Ja,és egy észbontó mosolyt villantott felém-zihálta Dara.
-Mi?!Ez komoly?-mondta tátott szájjal Ra Ra.
Sandara az est további részében ódákat zengett a mentéséről,és Ra Ra is csak a fiúkra tudott gondolni.
*másnap*
Lezavartuk az ének órát,majd modern tánc következett Mrs.Kwon tanárnővel. 
Becsengettek,és mindenki átöltözve várta a tanárt.
-Jó reggelt gyerekek!Tudjátok mi jön ma?A SHINee Stand By Me tánca..Na,ki várja már?-vonogatta a szemöldökét Mrs.Kwon.
A szokásos bemelegítés után mindenki a párja mellé igyekezett,és Jong Up izgatottan állt Ra Ra mellett.Egy két gyakorló mozdulatot csinált a kezével,ami a végzetet okozta:
-Moon Jong Up és Lee Ra Ra kérem fáradjanak ki az osztály elé,és kezdjék meg a táncot!
Ra Ra a kezét remegve vonult ki,és Jong Up is nagyon ideges lett.Miért pont ők?Végül Mrs.Kwon beindította a romantikus slágert,és végigtáncolták a lassútól kezdve egészen az elkapásig minden mozzanatot,amit szombaton egy óra hossza alatt begyakoroltak.A végén meghajoltak,és üdvrivalgás tört ki.
-Remek,remek és remek!Általában szigorú vagyok,de ebben a munkában nincs semmi kivetnivalóm!Dicséretes ötös mindkettőtöknek!
Az összes osztálytárs végigtáncolta a feladatot,még Bang Yong Guk is,akinek nem volt ínyére a dolog.Viszont amikor Dra és Zelo következett,féltékenység szikrái csillogtak a szemében.
Következőleg az osztályfőnökin ültek.Az általában rendes osztályfőnök jelzője most nagyon illett rá:
-Tizenegyedikesek!Azt a hírt kaptam az igazgatótól,hogy holnaptól péntekig a mi osztályunk fel van mentve a tanulás alól,és elmegyünk sátorozni!Mit szóltok?
Erre mindenki ismét az öröm hangjait hallatta a teremben.Bang úrfi fura mosolyra húzta száját,amit Sandara felé villantott.

Hivatalos sztori

Ra Ra fel sem fogta az előbbit.Megállt az időszámítása.Válaszolnia kellett,de nem tudott.Szerelmi sokkot kapott.Megcsípte az arcát,hogy visszatérjen a valóságba,majd megcsípte az arcát,és "újra ébren lett."

~Jong Up szemszöge~
Végre megtettem.Már az első nap,amikor a Daishi Táncművészeti Szakközépsuliba érkeztem,éreztem,hogy Ra Ra nagyon helyes,és járni szeretnék vele.Nem tudom,miért pont most döntöttem úgy,hogy bevallom neki az érzéseimet,de már egy időzített bomba voltam.És kaptam az alkalmon,amikor Mrs.Kwon a SHINee Stand By Me slágerét adta a feladathoz,hogy táncoljunk el párban egy sorozatot.Nekünk kellett választani.Bingó!Egyből Ra Ra felé siettem,és az első próbán már elcsattant az első csók.Kicsivel később,amikor felvitt a kollégiumi szobájába teázni,ot is történtek dolgok.Több,mint egy éve várok rá,és most odaszegeztem neki a kérdést.Szerintem sima dolog lesz,mert én is tetszhetek neki.Bár kissé izgulok,mi a véleménye arról,hogy "csak erre jártam,és jöjjön vlem futni2 programról.Mindegy.Sínen vagyok.

-Igent mondok Jong Up,igent!Akkor a barátnőd is vagyok?
-Igen,akkor ettől a pillanattól fogva járunk.Sétálnánk egy kicsit,fáradt vagyok!
Ra Ra egyértelműen lassított,majd séta tempóra váltott.Hűvös időjárás van kint,de a lány azt hitte,hogy a Bahama-szigeteken van,olyan melege volt.Az izgalomtól,és hogy végre összejöttek Jong Up-al.

~Ra Ra szemszöge~
Ez az!Tudtam,hogy Jong Up nem amiatt jött a házunk elé,hogy csak keressen magának egy edző társat.Elhívhatta volna Zelo,Yong Jae,vagy Himchan haverját is.És miért kérdezte meg Sandara barátnőmtől,hogy hol lakok?Mhhm,Jong Up.A tegnapi próba miatt megállt az eszem,és kedvességből felhívtam,hogy igyon velem egy teát.Holnap,azaz este már indulok is vissza a kollégiumba.Már előre izgulok,hogy milyen lesz a hetem. 

-A koleszba mivel szoktál visszamenni?-érdeklődött Jong Up.
-Metróval,és busszal szoktam közlekedni.Há te?
-Engem legtöbbször autóval visszavisznek,de nagy ritkán megyek busszal is!Hogy vagy?Hogy telt a napod?
-Hát,hazajöttem,és a kis öcsém Bae Chan fogadott,olyan édesen mondta,hogy noona!Felköszöntöttek,és mondtam,hogy mi újság mostanában a suliban.
-Ugye nem...?-kérdezte aggódva Jong Up.
-Nem,nem mondtam el a magánügyünket.A magánéletem csak rád és rám tartozik.Nyugi!-paskolta vállon Ra Ra újdonsült barátját.Miután leengedte a karját maga mellé,Jong Up átkarolta,és a lány vállára dőlt.
-Akkor jó!Nekem is van egy kisöcsém,sokat szoktunk bohóckodni.Még csak 6  éves,de nagyon játékos,igazi kis kölyök.Mit szólnál,ha egyszer megismerkedne Bae Chan és Jong Hyeon?Elvihetnénk őket egy játszóházba,van itt egy a közelben,és közben mi is együtt lennénk.-ábrándozott Jong Up.
-Igen és a szüleink nem sejtenének semmit.Csak eljátszanánk a "jó gyerek" szerepét.Mikor hozzuk össze a programot?
Jong Up megvonta vállát,-mondván,hogy nincs ötlete-,de gesztenyebarna szemeivel ragyogóan nézte Ra Ra-t,ahogy beszél.Elmosolyodott,igazi szerelmes mosollyal.Lassan indulni kezdtek haza felé,és elégedetten futottak tovább a parkból.

Meglepetés vasárnap

Miután Ra Ra elkészítette a teát,leültek,és megitták,majd egy kopogást hallottak:
-Hé,Ra Ra be tudnál engedni?Nem tudom kinyitni az ajtót!-kiabált Sandara az ajtót verve.
Jong Up ideges tekintettel tétlenkedett,de a lány megoldat a problémát:
-Bújj el valahova,mert innen nem tudsz kimenekülni!-javasolta,majd ahogy kimondta a mondatot,Jong Up a szekrénybe bújt,és Ra Ra ajtót nyitott.
-Na,csak hogy itt vagy!Miért zártad magadra az ajtót?-érdeklődött Dara,és amikor meglátta a két csészét arra is furán nézett.
-Aludtam egy kicsit,és bezártam a ajtót,hogy nehogy bejöjjön valaki,és teát készítettem,csak olyan rossz lett,hogy inkább megittam én,nehogy valami bajod essen!-mentette a helyzetet Ra Ra.
-Oké,akkor nincs semmi gond,megértelek,és köszi,hogy aggódtál értem!Megyek fürdeni,viszlát később!-mondta Sandara,és a fürdőszoba felé vette az irányt,hogy vegyen egy frissítő zuhanyt,mielőtt még a hétvégére hazaindul.Ra Ra zihálva futott a szekrényhez,és Jong Up büszkén nevetett rá.
-Akkor azt hiszem nincs itt keresnivalóm...Szia Ra Ra!-köszönt el Jong Up,és már a folyosón volt,de Ra Ra még mindig epekedő szemekkel bámulta,majd visszament,hogy összepakolja a cuccait,és haza utazzon a hétvégére.Megvárta Sandara-t,és a búcsúzás után sietett,hogy elérje a buszt.Felszállt,majd egészen hazáig utazott,Szöul külvárosába.Nem igazán volt ínyére,hogy hétvége legyen,de azért jó kedve volt,mert tudta,hogy a névnapját fogják ünnepelni.Amint belépett az ajtón a kisöccse,Bae Chan fogadta kitárt karokkal:
-Szia noona!Üdvözlünk itthon!-ölelte meg nővérét.
-Annyeong Ra Ra!Hogy vagy?-kísérték beljebb szülei,és leültek ebédelni.Étkezés közben elmesélte,mi újság van náluk a Daishi Táncművészeti Szakközépiskolában,persze kihagyva a tegnapi magánakciójukat Jong Up-al.Felköszöntötték,névnapja alkalmából kapott egy helyes felsőt,és egy új naplót,meg egy kis válltáskát.Örömmel fogadta az eseményeket,és a nap további része egy átlagos otthoni szombat volt.Vasárnap reggelre virradóan Ra Ra kelt a legkorábban.Nyolc órakor már a konyhában volt felöltözve,és egy tejeskávét szürcsölgetett,amíg meg nem szólalt a csengő.Kikukucskált a konyhaablakon,és egy fiú alakját látta a kapu előtt.Jong Up!Nem tudta mitévő legyen,ezért a dolgok közepébe vágva kiment a kapu elé,és fogadta a srácot:
-Szia Jong Up!Hát te?Reggel nyolc órakor,mégis honnan tudod hol lakok?
-Hello Ra Ra!Igen,reggel nyolc órakor,erre jöttem edzeni,és Sandara mondta,hogy hol talállak!-vágta rá magabiztosan.-Nincs kedved eljönni velem futni?
-Jövök,csak felveszem az edzőcipőmet!-mondta Ra Ra,és beszáguldott a lakásba.Látta,hogy Bae Chan is fent van,így informálta kisöccsét:
-Hé öcsi,elmegyek futni,mondd meg anyáéknak,hogy ne keressenek,mert edzek!-mondta a kis lurkónak,majd örömmel kilépett az utcára.
Kocogni kezdtek Jong Up-al,majd Ra Ra kérdőre vonta:
-Hé Jong Up,mégis hogyhogy megkérdeztet,hol lakok?
-Csak úgy,nem tudom!Hogy a futáshoz keressek magamnak társat,mert jobb ketten,mint szólóban,nem?
-Igen,még nem edzettem,mert nem vagyok túl sportos alkat!Ne csodálkozz,ha lassabb a tempóm!-vetette oda szégyenlősen Ra Ra.
-Már miért lenne baj?Én is csak egy hete futok minden hétvégén,szóval ez a harmadik alkalom!Amúgy is,szerintem jó vagy ahogy vagy!-bókolt Jong Up.
Ra Ra nem szólt semmit,csak amikor egy másik nyugodtabb utcában futottak tovább,elmosolyodott.Jong Up ismét megtörte a csendet:
-Hé,tudom,hogy ez fura vagy hirtelen kérdés,de nem szeretnél a barátnőm lenni?

Több,mint egy próba

Elérkezett az a nap,amikorra a próbát beszélte meg Jong Up és Ra Ra.Egyben a lány névnapja is volt,de nem verte nagy dobra,nem szólt semmit e dologról.A kollégium a suli mellett volt,így csak sétálni kellett a táncteremig.Ra Ra már hangokat hallott kiszűrődni.Azt hitte,hogy egy másik páros gyakorol éppen,de tévedett.Jong Up ült a padlón,és a magnót indította be.
-Áh,szia Ra Ra!Pont most érkeztem,jól időzítettél!-mosolygott.
-Üdvözöllek Jong Up!Hogy kezdjünk neki a táncnak?Nincs semmi ötletem!
-Heh,ez miatt ne is aggódj!Bízd a tánc királyra,Moon Jong Up-ra!-nevetett.
A fiú valóban tehetséges táncos volt,és pillanatok alatt fogott az agya.
-Na valami már eszembe jutott...Kérdés,hogy neked is tetszik-e-tűnődött.
Ra Ra bólintott egyet,annak jeléül,hogy kezdhetik.Jong Up átfonta a kezét a dereka a lány körül,és lassúzni kezdtek.Jong Up megpörgette partnerét,és visszahúzta magához,majd újra megpörgette,és szinte már a földre hajlott,de Jong Up elkapta,és vissza húzta magához.Kissé begyorsítottak,és a végén összetették a fejüket,és mindketten széles mosollyal fejezték be az első próbát.Még kétszer elpróbálták,majd a fiú felszólalt:
-Figyelj Ra Ra!Tudom,hogy ma van a névnapod,és gondoltam hozok egy kis meglepetést!-kedveskedett,majd átadta a szép karkötőt,és a csokoládét.
-Tyűha Jong Up!Ez igen!Milyen figyelmes vagy!-kedveskedett Ra Ra.
-Akkor örülök,ha tetszik a meglepetésem!-vakarta tarkóját,és a szavak közepébe vágott:-Még lenne itt valami!-sóhajtotta.
Odaszaladt az ajtóhoz,és gyorsan rázárta a kulcsot.Ketten voltak,így adott volt az alkalom.Ra Ra cseppet sem értette,miről beszél a srác.Csak tágra nyitott szemekkel nézte,ahogy visszajön mellé,és törökülésbe vágja magát,mint ahogy a lány.Vészesen közel ült hozzá.Jong Up kereste Ra Ra tekintetét,és amikor végre egymás szemébe néztek,és elérkezett a várva várt pillanat:
-Ra Ra,én már több,mint egy éve várok rád...-lihegte izgatottan,majd megcsókolta.Egy rövid,de annál szenvedélyesebb csók volt.Miután ajkaik ketté váltak,Jong Up a mellkasára tette Ra Ra arcát,s erősen magához szorította.A lány szóhoz sem jutott az "ajándék" után,de nagyon örült.Érezte,hogy ez az ő napja.Azt sem tudta,hogy mit tegyen hirtelen,olyan boldog volt.Meg akarta ölelni Jong Up-ot,de helyette leteperte a földre,olyan sebességgel cselekedett.Erre hirtelen mindketten hatalmas nevetésben törtek ki.Majd felálltak.
-Szerintem mára hagyjuk a próbát,és gyere fel a szobámba,készítek valami teát,úgyis hűvös van,nem?-ajánlkozott Ra Ra.
-Oké,örömmel veled tartok!-zihált Jong Up,és legbelül angyalszárnyakat növesztett,és az égben szállingózott.
Visszavitték a portára a magnót,meg a teremkulcsot,és a kollégium felé vették lépteiket.Felvágtattak a lépcsőn,miközben Ra Ra erősen szorongatta a névnapi ajándékát,bár tudta,hogy az igazi ajándéka az volt,amikor megcsókolta őt Jong Up.Kinyitotta a lakás zárját,és szerencsére Sandara valahol máshol volt,így nyugodtan tölthették kettesben az időt.Ra Ra felforralta a vizet,majd amikor kitöltötte a csészékbe,kissé megégette a kezét s forró tárgy miatt,és Jong Up egyből felkelt a székről,és átvette a munkát,majd Ra Ra felé fordult:-Jól vagy?Várj egy pillanatot!-szólt,majd egy kis vizes zsebkendővel borogatta a sebet,és adott rá egy lágy puszit.
-Igen,remekül érzem magam...Tudod,igazából én is jó ideje gondolkozok arról,hogy mi lenne,ha te és én..-mondta tiszta szívéből Ra Ra,de a mondat végét elharapva Jong Up újra megcsókolta a lányt.

Köszöntés^^

Yorunak :)

Hugi!Sok szeretettel írom neked ezt a ficit,mert tudom,hogy nagyon szereted Jong Up-t,és remélem,hogy tetszeni fog az írásom.Nagyon szeretlek,nővéred:Hiraki unni ^__^

   

Egy nap, majdnem olyan mint a többi,
De az emlék már a holnap poharát tölti,
És a holnap most még csak álomvilág,
Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,
Hogy legyen erőd, legyen hited,
Amíg utadon terhedet viszed,
És tudj nevetni, játszani örömmel,
Hogy a holnap szeretni jöjjön el,
Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,
A szívben tüzel, a kertben száz virággal,
S hogy legyen aki szeret, S ott van Veled,
Boldog névnapot kívánok Neked!

Gimnáziumi hangulat

Kint voltunk az udvaron.Testnevelés óra következett.A sorakozóban mindenki beszélgetett,majd a tanár intett,a tizenegyedik osztálynak,hogy indulhatnak a csarnok felé.Mindenki odaért,majd a tanárnő meglepte őket:
-Ma különleges tesi órát tartunk!Mindenki menjen a szertárba,vegye ki magának a tetsző sportszert,és indulás az udvarra!-parancsolta.Alighogy befejezte a mondatot,a diákok máris törekedtek,hogy megelőzzék a társukat. Ra Ra és Sandara kényelmesek voltak,nem szerettek tolakodni.
Kicsivel később mindenki az udvaron volt. Jong Up és Zelo a labdát kergették,Daehyun és Yongguk a kosárpályán játszott.A két barátnő ugrókötelezett a betonjárdán,egyszer csak Sandara megállt. Zelo után fordította a tekintetét,és észre sem véve a közeledő labdát,fejbe találta. Sandara csodálkozott,pláne akkor,amikor már odajött hozzá Zelo:
-Jól vagy?Nem rúgtalak meg nagyon erősen?-aggódott.
-Nem,nincs semmi gondom,menj csak tovább játszani!-rendezte le az ügyet a lány.
-Hé Dara,mindjárt jövök!Elmegyek egy kicsit sétálni,rendben?-mondta Ra Ra.Bekapcsolt egy zenét a fülhallgatóján,és már tovább is ment van.November 7.-e van.Szerda,és a hatodik óra.
Még ez,egy modern tánc óra,és indulás haza.Ra Ra fáradt volt,de különösen szívesen volt az iskolában.
Kényelmesen hallgatta a zenét az egyik fa mögött,és dúdolta a Girls Generation Oh! dallamát.Azon gondolkodott,mit is fog csinálni a névnapján,ami szombaton lesz.Menjenek el valahova Sandara-val?És még ehhez hasonló dolgok kavarogtak az agyában,amíg valaki meg nem szólította:
-Hé Ra Ra,meg tudod mondani,mennyi az idő?
-Tanárnő,elnézést,ne vegye el a telefonom,ez a kütyü a mindenem!Kíméljen meg!-drámázott a lány,mit sem oda figyelve,kivel beszélt.
-Én Jong Up vagyok!-mondta zavartan a fiú.
-Áh,szia!Elnézésedet kérem,és igen megmondom,az idő pontosan fél kettő!-mondta Ra Ra.
-Köszi!És,mi is lesz a következő óránk?-sóhajtott a srác.
-Modern tánc!-vágta rá Ra Ra,és a lelkén egy könnyed mosoly jelent meg.
-Köszönöm a segítséget,akkor majd ott találkozunk!Pá!-intett Jong Up.Young Jae már kereste,merre lehet a barátja.A lány is visszaballagott Dara mellé,és tíz perc múlva már vége lett az órának.Sandara egész szünet alatt próbálta kideríteni,mi lelte legjobb barátnőjét,de nem derített ki semmit.Igazából mindenkinek a fiúkon járt az eszük.Becsöngettek,majd mindenki az öltözőben sietett átöltözni a tánc órához.Ez egy művészeti gimnázium volt,ahova az elszánt táncos lábú fiatalokat járatták.Bementek a terembe,ami igazából úgy nézett ki,mint egy stúdió.
Mindenki készen állt,jelentettek,majd elkezdték a bemelegítő gyakorlatokat.Már benne voltak a gyakorlatban bőven,és hirtelen egy új ötlettel állt elő Mrs.Kwon,a tanárnőjük:
-Figyelem tizenegyedik osztály!Azzal álltam elő,hogy mivel még eddig idén nem tettem próbára a tudásotok,igazából csak gyakoroltunk,szeretném,ha páros táncot adnátok elő!Fiú-lány dolog természetesen!Na,akkor válasszatok magatoknak partnert!Gyerünk diákok!-osztotta a feladatot.
-Ra Ra én itt meg fogok bolondulni,nekem ez nem megy!Mégis kit válasszak?!Vagyis akit én akarok,az tuti nem akar engem!-hadonászott Dara,majd lebiggyesztette a száját.
-Khmm..-köszörülte meg valaki a torkát,majd Ra Ra vállára tette a kezét-Nem jössz velem?
-Jong Up!Üdvözöllek ismét!De szívesen veled tartok a feladatban!-szégyenlősködött a kiválasztott lány,időközben Sandara és Zelo már önfeledten beszélgettek a terem másik sarkában.Ra Ra azt sem tudta,mihez kezdjen a sok örömtől,ami most a szívét dobogtatta.
-Huhú mindenki!Most pedig megmutatom mire kéne előadást kreálnotok,ami a következő óra,hétfő!-mondta a tánc tanár,hatalmasat fújt a sípjába,amitől az egész osztály a fülét fogta a fájdalomtól.Majd elindult a magnó,ami a SHINee Stand By Me dalát játszotta végig.Köpni-nyelni nem tudott az egész osztály.
-Tanárnő,kérem ne kínozzon!Kérem!Nem teheti ezt a hatalmas Bang Yong Guk-kal!-drámázott a nevét emlegető osztálytárs.
-Bang úrfi,nincs kivétel,meg fogod csinálni!Annyit kegyelmezek az osztálynak,hogy most csak beszéljétek meg a dolgot,mit fogtok csinálni,és ha visszamentek a kollégiumba,akkor majd ha szeretnétek,kérjétek el a portáról a magnót,a terem kulcsot,és már gyakorolhattok is!Akkor mindenki beszélgessen a társával,közben beindítom a zenét,hogy még jobban átérezzétek a helyzetet!-mondta Mrs.Kwon.